Altatás vagy bódítás, ez itt a kérdés

Anélkül, hogy sok-sok tudományos megnevezéssel zavarnánk össze a tulajdonosokat leegyszerűsítve a képletet a következőket lehet mondani:

 

Attól függően, hogy milyen éberségi fokot, izomtónust és fájdalomcsillapítást szeretnénk és szükséges elérni, kell bizonyos gyógyszereket vagy gyógyszerkombinációkat alkalmazni. Ezek alapján érthető, hogy pl. röntgenfelvétel készítéséhez, fogkőeltávolításhoz vagy hasűri műtéthez más-más relaxáltsági fok, méginkább más fájdalomcsillapítási szint szükséges.

 Egy-egy rövid vizsgálathoz, mintavételhez, akár sebtisztításhoz, idegentest eltávolításhoz elegendő lehet egy-egy rövidebb, kisebb vagy akár fájdalomcsillapítást nélkülöző egyszerű nyugtatás (bódítás) is.

De amiről most beszélnünk szükséges, az az általános anesztézia, amit az orvosi szaknyelv 3 összetevő kombinációjaként nevez meg: hipnózis (gyógyszeresen előidézett alvás), izomrelaxáció, fájdalomcsillapítás. Ha mindhárom szükséges a kezelés elvégzéséhez, akkor beszélhetünk klasszikus értelemben vett altatásról.

A bódításhoz és az altatáshoz használt gyógyszerek több esetben azonosak lehetnek, csak eltérő koncentrációban és kombinációban.

 

A balansz, tehát egyensúlyi helyzetet teremtő anesztézia esetén az alvás mélysége, a relaxáltság és a fájdalomcsillapítás szükség szerint kormányozható, ezt igyekszünk elérni minden egyes altatásos beavatkozás során. A következő néhány gondolatban ezeket igyekszünk részletezni, hogy minden kisállattulajdonos tisztában legyen azzal, mi és miért is történik egy-egy műveleti lépés során.

Mindenekelőtt fontos ismernünk az állat testtömegét, életkorát, általános állapotát, kórelőzményét, korábbi eseményeket, esetleg a fajtára vagy egyedre jellemző gyógyszerérzékenységet.

Rendelőnkben az általános anesztéziát igénylő beavatkozások, tehát lágyszervi műtétek, illetve fogászati alapellátás/fogkőeltávolítás előtt lehetőség van egy ingyenes konzultációra. Ilyenkor a fenti adatok felvétele, fizikális vizsgálat történik, illetve lehetőség van a felmerülő kérdések átbeszélésére is.

Az egyedeket csoportokba oszthatjuk, melyek alapján megállapítható, hogy milyen típusú altató készítmények alkalmazhatóak esetükben. Ezeket a csoportokat az életkor, illetve egyéb altathatósági állapotot befolyásoló alap egészségügyi problémák megléte alapján határozzuk meg. Mivel vannak betegségek, melyek egy fizikális vizsgálattal rejtve maradhatnak, rizikócsoportokban pl. az idősödő vagy kifejezetten fiatal egyedeknél laborvizsgálatot is javasolhatunk. Ezek alapvetően vérképet, illetve a belső szervek alap anyagcsere funkcióit jelző biokémiai panelt tartalmaznak. Kutyák esetében 7-8 hónapos kor felett minden életkorban a fentieken kívül vagy mellett javasolt a szívféregszűrés is. A szívférgesség bármilyen idős korban jelentősen tudja befolyásolni az altatás kockázatát, viszont maga a fertőzés és a betegség sok esetben hosszú ideig tünetmentes maradhat.

Főként idős egyedeknél, illetve abban az esetben, hogy ha a fizikális vizsgálat során szívzörejt, -ritmuszavart észlelünk javasolni szoktuk az altatásos beavatkozás előtt a szív ultrahangos vizsgálatát is.

 

Amennyiben a fenti állapotfelmérés megtörtént, kitűzésre kerül a beavatkozás időpontja. Fontos itt megjegyezni, hogy az altatással (vagy bódítással) járó beavatkozásokra kutyák és macskák esetében szükségszerű éhgyomorra érkezni, hiszen több altatószer is hányást okozhat, mely anesztézia alatt akár életet is veszélyeztethet. Evés 8-12, ivás 2 órán belül ne legyen az altatás kezdetéhez képest.

Az időpontra érkezés után kollégáink átveszik a pácienst, ilyenkor lehetőség van még az állatorvossal egy rövid konzultációra, illetve egy rövidített fizikális vizsgálat is megtörténik. Innentől kezdve az altatást, illetve a páciens monitorizálását rendelőnkben egy külön altató állatorvos végzi.

A következőkben 2 részben mutatjuk be egy altatásos beavatkozás lépéseit:

Az általános anesztézia első lépése a premedikáció. Ebben az esetben vagy izomba adott injekcióval, vagy vénakanül behelyezése után intravénásan kap a páciens megfelelő készítményeket, melyekkel csökkentjük a félelmet, a fájdalmat, illetve a későbbi felhasználandó gyógyszerek mennyiségét is. A megfelelő hatás elérése után ha még nem történt meg, egy perifériás vénába a mellső vagy a hátsó végtagokon megtörténik a vénakanül behelyezése.

A következő lépés az indukció, amikor már vénás úton keresztül megkezdődik a folyadékpótlás infúziós oldattal, illetve további altatószerek vénás adagolása mellett a légcsőtubus is behelyezésre kerül a szabad légutak biztosítására. Előkészítésig az alvást a továbbiakban intravénás készítményekkel tarthatjuk fenn.

 

Miután a beavatkozási/műtéti területet asszisztenseink előkészítették, sor kerülhet az altatás fenntartó fázisának kialakítására. Ezt intravénás gyógyszeradagokkal, ún. bolusokkal, esetleg infúzióban adagolt altatószerekkel tarthatjuk fenn. Légcsőtubus ilyen esetekben is folyamatosan biztosítja a légutakat. De sok esetben praktikussága és könnyű irányíthatósága miatt altatógépes, vagyis gázos altatás történik. Ilyen esetben a behelyezett légcsőtubuson keresztül tiszta oxigén és altatógáz meghatározott elegyét lélegzi be az állat. Fontos megjegyezni, hogy maga az altatógáz szinte elenyésző mértékben csillapít fájdalmat, így a fájdalomcsillapítás gyógyszereit intravénásan beadott injekciós készítményekkel vagy infúziós pumpával adagoljuk mellette szükség szerint. Mégegyszer emlékeztetőül, mi is a 3 elérendő cél az altatás során? Hipnózis, izomrelaxáció, fájdalomcsillapítás.

Azt, hogy ezeket milyen szinten éri el, az aneszteziológus folyamatosan monitorozza, egyrészt érzékszervi úton, másrészt korszerű őrzőmonitorokkal. Utóbbiakkal a légzés egyes fázisait tudjuk nyomon követni (kapnográf), valamint EKG használatával szívritmust, pulzoximéterrel a vér oxigéntelítettségét és pulzust, mandzsettás vérnyomásméréssel pedig 2 percenként a vérnyomást értékelhetjük. Cél a szervezeti egyensúly fenntartása az altatás során.

 

Végül, de nem utolsó sorban a beavatkozás elvégzése után már csak az ébredési fázis van hátra. Ilyenkor fokozatosan, de eltérő gyorsasággal ürülnek ki az altatószerek. Bizonyos éberségi fok, általában a nyelési reflex visszatértekor a légcsőtubus is eltávolításra kerül, illetve beadjuk a műtétet követő fájdalomcsillapító, illetve egyéb szükséges injekciókat.

Mivel az anesztetikumok kiürülése egyedenként eltérő lehet rendelőnkben az a gyakorlat, hogy csak éber állapotban adunk haza állatot, így a beavatkozás után minimum fél-1 órát esettől függően a páciensek még az ébredőben töltenek. Rizikópáciensek esetében a vénakanült szinte mindig a beavatkozást követő napi kontrollig még benntartjuk, ha további kezelésre, esetleg folyadékpótlásra lenne szükség.