A macskák leggyakoribb fertőző betegségei

Macskák vírusos „náthája”

A „macskanátha” gyakran a rossz tartási és takarmányozási körülmények között élő fiatal cicák körében jelenik meg jellemző tünetekkel.

A légzőszervi kórképeket okozó vírusok: a herpesvírus, a picorna- és a calicivírus valamint az adenovírus. A vírusok terjedése cseppfertőzéssel történik egyedről egyedre, és főként a gyengébb immunrendszerű macskák veszélyeztetettek. Legjellemzőbb tünetek közé sorolható a gyakori tüsszögés és a savós-nyálkás orrfolyás, könnyezés, a szemek összeragadása. Kezelésként súlyos esetben vírus ellenes szerek alkalmazhatóak és bizonyos aminosavak magasabb dózisban történő alkalmazása is segítheti a gyógyulást. Enyhe lefolyású kórképekben a tüneti kezelés javasolt, mely nem szteroid gyulladáscsökkentő alkalmazását, párásítást, orrcseppezést jelent. A betegségkomplexet rendszeres vakcinázással lehet megelőzni. Minden érintett cicát javasolt tesztelni FeLV és FIV vírusra, mivel hajlamosító tényezőként immungyengeséget leggyakrabban ez a két kórokozó idézi elő.

Macska parvovírus (panleukopenia)

A kutyák parvovirosisáról sokkal gyakrabban hallani, pedig a macskák szintén veszélyeztetettek a rájuk ragályos betegséggel szemben. A macskák parvovírus fertőzöttsége súlyos tünetekkel és gyakran elhullással jár fiatal (3-5 hónap kor közötti) egyedekben. A betegség lefolyását súlyosbítja, ha a cica leukosis és/vagy macska immundeficiencia vírussal fertőzött. A fertőződés szájon át történik. Kórlefolyás tekintetében három különböző formát különítünk el: létezik perakut (nagyon gyors), akut (heveny), szubakut (hosszabb lefolyású) is. A perakut esetben a kisállat gyors elhullása tapasztalható, még mielőtt a gazdi állatorvoshoz fordulhatna.

 A heveny forma tünetei: étvágytalanság, magas láz, bágyadtság, hányás, hasmenés és következményes kiszáradás. Sajnos ebben az esetben, hathatós állatorvosi beavatkozás ellenére is előfordul elhullás, amit a következményes vérmérgezés és shock okoz. Az elhúzódó formánál vérszegénység, sárgaság figyelhető meg.

Az állatorvos akkor gyanakodhat erre a betegségre, ha a jellemző tüneteket tapasztal a gazdi, amit vérlabor vizsgálattal lehet alátámasztani, de biztos diagnózist a bélsárból történő laboratóriumi ELISA vagy PCR vizsgálat ad. Mivel vírusok ellen hatékony oki terápia még nem áll rendelkezésre, így tüneti kezelést kell alkalmazni, mely infúziós kezelésből, fájdalomcsillapításból és szükség esetén antibiotikumok használatából áll a támogató kezelés mellett.

A kórlefolyás nagyban függ az adott egyed immunstátuszától. Az évente beadott parvovirosis elleni oltás megfelelő védettséget nyújt a kórokozóval szemben.

 

Macskák immunhiányos betegsége, macska „AIDS”

A macska „AIDS” egy gyakran emlegetett bántalom, a macska tulajdonosok egyik rémálma, joggal. A betegséget a feline immunodeficiency virus, rövidítve a FIV okozza, mely nagyon ragályos, fertőzött vérrel és nyállal tud terjedni, ezért verekedő kandúrokban igen gyakori.

Fontos kiemelni, hogy a betegség csak macskákat érint, embert nem fertőz!

 

Heveny fertőzés esetében a tünetek között jelentkezhet bágyadtság, fogyás, láz, kötőhártya gyulladás, nyirokcsomó duzzanat vagy szájgyulladás. E mellet bizonyos esetekben idült bélproblémák is fennállhatnak. Kiemelendő a vírus immunrendszerre gyakorolt hatása, ami erősen legyengíti a fertőzött cicákat, akik könnyebben fertőződnek másodlagosan baktériumokkal és vírusokkal, ráadásul a szemproblémák és veseelégtelenség kialakulásának gyakorisága is növekszik. A daganatos kórképek, mint például a B-sejtes lymphoma és a leukémia, szintén gyakrabban fordulnak elő FIV pozitív egyedeknél. Kevés esetben, de idegrendszeri tüneteket mutathatnak a fertőzött állatok.

 

A fertőzöttség igazolására gyorstesztek valamint laborvizsgálatok állnak rendelkezésre, de hatékony kezelési módszer, vírusos megbetegedés lévén nem ismert. Jelenleg az antivirális szerek, az interferon és az immunmoduláns terápiák kecsegtető eredményeket mutatnak, de biztos gyógyulást egyik sem ígér. A fentiek miatt a megelőzésre kell nagy hangsúlyt fektetni, mely a fertőzött egyedek elkülönítését jelenti a populáció más tagjaitól. Jelentősen csökkenthető a fertőződés esélye azzal, ha kedvencünket ivartalanítjuk, ezzel minimalizálni lehet a cicák közötti viszálykodást, verekedést.

 

Macskák vírusos leukosisa (FeLV)

A másik rettegett kórokozó a macska leukózis vírusa (FeLV), mellyel fiatalon: 3-8 éves kor között fertőződnek leggyakrabban a macskák. A fertőződés ebben az esetben is a fertőzött testnedvekkel, nyállal, vérrel történő kontamináció során következik be. Tüneteiben nagyon változatos, leggyakrabban vérszegénységet okoz, és daganatképződésre hajlamosít, emellett az érintett egyedek immunrendszere gyengül, de szaporodásbiológiai problémák is jelentkezhetnek.

Á tünetek nem jellegzetesek, de láz, étvágytalanság, vérszegénység, testtömeg vesztés említhető. A vírus másodlagos fertőződésekre hajlamosít, hasonlóan a macska immungyengeség vírusához. Érdekesség, hogy statisztikai adatok szerint a daganatos kórképekben elhullott macskák 1/3-a FeLV fertőzött. Jellegzetesebb tünet az egész testre kiterjedő nyirokcsomó megnagyobbodás, a máj és/vagy lépduzzanat. A kórokozó kimutatása akár az állatorvosnál is rendelkezésre álló gyorstesztekkel vagy laboratóriumi vérvizsgálattal lehetséges. Kétes esetben mindkét vizsgálatra szükség lehet,

A betegségnek, vírusos kórokozó lévén, gyógymódja egyelőre nem ismert, így csak tüneti kezelést lehet alkalmazni, de ennek hatékonysága csekély. A kórjóslat kedvezőtlen, a beteg állatok 50-70 %-a 3 éven belül elaltatásra kerül.

A betegség megelőzésére rendelkezésre állnak vakcinák, melyet olyan cicáknak ajánlunk kifejezetten, akik nem csak lakásban élnek, így más macskákkal is kontaktusba kerülnek.

 

Macskák fertőző hashártyagyulladása (FIP)

A macskák fertőző mell-és hashártya gyulladását egy macska specifikus koronavírus fertőzés okozza, mely eddig nem ismert okok miatt mutálódva okoz tüneteket. Szerencsére ez a kórokozó sem fertőz embert és nincs kapcsolata az elmúlt évek humán konronavírus járványával.

A fertőződés leggyakrabban szájon keresztül történik, például bélsárral szennyezett alomból vagy etetőtálból vehetik fel a cicák a kórokozót. A vírus mutálódását követően a tünetek leggyakrabban 3 hónapos kortól 2 éves korig jelentkeznek.

A betegség két formája ismert: a nedves illetve a száraz FIP. Többnyire gyors lefutású a kórképek, tüneteiben megjelenhet bágyadtság, láz, nyirokcsomó megnagyobbodás és a nyálkahártyák halovánnyá vagy sárgássá válása.

A nedves FIP esetében a hasüreg és/vagy a mellüregben – ritkán a szívburokban – mézgaszerű, nyúlós váladék halmozódik fel, mely nehezített légzést és a belső szervek károsodását eredményezheti. Az idült gyulladás miatt kialakulhat máj- és lépmegnagyobbodás, hasnyálmirigy-gyulladás is. A száraz forma felismerése komplikáltabb, ebben az esetben a dudorzatos felszínű hasűri szervek vagy azok általános megnagyobbodása utalhat a kórképre. Néha előfordulnak szemet érintő elváltozások, de idegrendszeri tünetek is jelentkezhetnek. A betegség diagnosztikája a nedves forma esetében egyszerűbb, mert ebben az esetben a hasűri vagy mellűri izzadmányból PCR vizsgálattal kimutatható a vírus.

A száraz forma esetében a diagnosztikai laparotómia vagy a hasüreg ultrahangos vizsgálata hozhat diagnosztikai eredményt.

 

 A gyógykezelésre jelenleg kísérleti fázisban van egy új, hatékonynak ígérkező terápia, de ezen kívül egyelőre más, hatékony gyógymód egyelőre nem ismert. Amennyiben az állatnak már klinikai tünetei vannak, abban az esetben a kórjóslat kedvezőtlen. A megelőzés tekintetében fontos a bélsárral való kontamináció veszélyét csökkenteni, így javasolt állatokat maximum 3-4 fős csoportokban tartani, és ha van a kolóniában pozitív, azaz vírusürítő egyed, akkor őt szeparálni kell a társaitól, kijáró macska esetében csak benti cicává kell tenni. Kifejezetten javasolt, hogy negatív állományba kizárólag negatív egyed kerüljön.